
Carpin, saját nevén Zdeněk Nadymáček, 1961-ben a csehországi Šumperkben született. Már gyermekkorában sokat rajzolt, gyakran ceruzával a kezében aludt el. Édesapjával, aki vadász volt, sokat kóborolt a természetben. Járták az erdőket, mezőket. Ilyenkor alkalma nyílt megfigyelni a vadakat. Tehetségét hamar észrevették, taníttatták. Általános iskolás korában eljárt a zábřehi művészeti alapiskolába Lubič akadémiai festőművészhez.
Amikor pályaválasztásra került a sor, mégsem az UPRUMON (művészeti szakközépiskola) folytatta középiskolai tanulmányaimat, bár jómaga nagyon szerette volna, de Édesapja 1968-as bélyege miatt lebeszélték. Végül a faipari szakközépiskola mellett döntött, Hranicében.
A szíve azonban a festészet irányába húzta ezért érettségi után jelentkezett az AVU-ra (képzőművészeti akadémia). Abban az időben az iskola küldte a jelentkezéseket. Az osztályfőnöke lekéste a határidőt egy héttel lemaradt a tehetség vizsgáról. Mikor visszakapta a jelentkezési ívet megtudta, hogy az iskolája nem ajánlotta továbbtanulásra, mert nem vett részt aktívan a faliújság készítésében. Ekkor végleg elment a kedve a festészettől.
Csak az élet egy különös fintorának következtében vette újra kezébe az ecsetet, de ekkor már elmúlt 40 éves. Ceruzarajzok százait készítette el, majd fejlődése logikus következményeként a festékhez nyúlt. Első olajfestményein az erdő, és a természetből megmaradt emlékek láthatóak, de hamarosan megjelenik az ember alakja. Vadászok, rapsicok, Istenek, és Istennők kelnek életre a vásznon, gyakran groteszk formában. Később ezekből a képekből telítődik, és már nem jelentenek számára igazi kihívást. Ezt a porté, és a női test, az akt jelenti.
Carpin keményfejűen hű marad, és ragaszkodik a realizmushoz, melyben megtalálta saját stílusát. Két évvel ezelőtt agancsfestésbe kezdett. Kifejlesztett egy olyan módszert, amit rajta kívül a világon senki nem csinál. Mára Európa szinte minden országában ismerik dámlapát-festményeit.

Gallery